Igen megosztó téma, hogy milyen csontot ehet a kutya, ha egyáltalán szabad neki ilyet falatoznia. Régen sem a gazdik, sem az állatorvosok nem foglalkoztak különösebben a csontetetés kockázataival – ahogy sok más dologgal sem – ezért nem is alakult ki az emberekben, hogy aggódni kellene miatta. Még szerencse, hogy rengeteget fejlődtünk, és ma már felelősségteljesebben állunk ehhez a kérdéshez!
Cikkünkben szeretnénk elmagyarázni, milyen csontot szabad a kutyusok elé tenni, és saját tapasztalataink alapján mutatjuk be, hogyan is válhat életveszélyessé a gyakori csontrágcsálás.
A legbiztonságosabb az lenne – és ezzel szinte minden állatorvos egyetért – ha egyáltalán nem kapnának a kutyák csontot, tehát a legegyszerűbb válasz: nem.
Persze számtalan gazdi mondhatja erre, hogy „Bodri világ életében csirkefarhátat rágcsált, mégsem volt semmi baja”, és ez rengeteg esetben igaz is, csakhogy amikor a csont mégis problémát okoz, akkor gyakran életveszélyeset – ezt pedig sokan nem veszik elég komolyan.
Olyan ez, mint egy ketyegő bomba, amiről nem tudod, fel fog-e robbanni, és ha igen, mikor. Ha megelőznéd a nagy bummot, megtennéd, nem?
Azonban tisztában vagyunk vele, hogy a legtöbben nem szeretnének lemondani a kutyus csonttal való etetéséről, különösen azok nem, akiket eddig elkerültek a legsúlyosabb következmények. Miattuk (is) kell tisztázni, melyik fajta csont jelenti a legnagyobb kockázatot, és melyiket lehet néha-néha mégis kedvenceink elé tenni.
Határozottan ellenezzük tehát, hogy csonttal etesd kedvenced, de ha nem tudunk lebeszélni róla, akkor legalább a következőkben leírt tanácsokat fogadd meg! Bármikor örömmel látunk a Kincsem-ben, de inkább ne egy életmentő műtét miatt gyertek hozzánk!
Logikátlannak tűnik, igaz? A vadon élő állatok gond nélkül elrágcsálják a zsákmány csontjait, akkor elvileg a kutyusoknak is meg kellene birkózniuk a feladattal. Csakhogy ez a való életben nem ennyire egyszerű, a kutyák teste már régen nem a levadászott élelem elfogyasztásához és megemésztéséhez igazodik, hanem ahhoz a sokkal könnyebben kezelhető táplálékhoz, amit mi, emberek adunk nekik. A csont fogyasztása már közel sem annyira természetes számukra, mint azt sokan gondolják.
Ugyanakkor nem a nagy, egészben maradó csontok a veszélyesek, hanem azok, amiket egyben le tud nyelni az állat, vagy széttöredezve bejuthatnak a gyomrába. Az ilyen darabkák többféle kárt is okozhatnak, jópárral pedig sajnos már a Kincsem-ben is találkoztunk.
Ha egy csont viszonylag nagy, de ahhoz elég kicsi, hogy beférjen a kutya szájába, akkor az nyelés közben nagyon könnyen megakadhat az állat torkán, ugyanakkor a csonttörmelék is összeállhat a nyelőcsőben egy dugószerű csomóvá. Mind a két eset életveszélyes és azonnali ellátást igényel, de sajnos gyakran nem jut el időben orvoshoz az állat. Ha mégis, akkor egy bonyolult és kockázatos műtét vár rá, amibe szintén belehalhat.
Az apró darabokra töredezett, nagy mennyiségű csont alapvetően keményebb bélsarat eredményez, ez azonban akár székrekedésbe, rosszabb esetben bélelzáródásba is torkollhat. A felgyülemlett, kemény bélsár ilyenkor nem tud távozni, hanem megakad a bélrendszer egy szakaszán, ahonnan gyakran csak műtéti úton lehet eltávolítani.
Sajnos láttunk ilyet a Kincsem-ben, nem is egyszer. Mostuk már közel egy órán keresztül kutyák beleit és szedegettük a medencéjükhöz fúródott szilánkokat, miközben a gazdik állítása szerint soha nem is kaptak csontot. A kutyus beleinek egy része elhalt, az állat csak hatalmas szerencsével élte túl a beavatkozást, végül pedig egy kisebb vödörnyi csontszilánkot gyűjtöttünk össze szerencsétlen blökiből.
A kemény csontok rágcsálása miatt letörhet a kutyusok foga, miközben az éles szilánkok felvághatják a nyelvet, az ínyt, és akár az állkapocsba is befúródhatnak. Ez borzasztóan fájdalmas kedvenceid számára, ráadásul akár hosszútávon is ronthatja az életminőségüket!
Az éles darabkák egészen addig veszélyt jelentenek a kutyusra, amíg ki nem ürülnek a testéből. Az említett átfúródások borzalmas fájdalmat, fulladást, bélfal elhalást és belső vérzést okozhatnak, a fertőzésveszélyről nem is beszélve. A problémát legtöbbször csak műtéti úton lehet megoldani, ami kockázatos és drága, a felépülés pedig igen hosszadalmas.
Ismét szeretnénk leszögezni, hogy nem tartjuk helyesnek a kutyák csonttal való etetését, de van néhány fajta, ami kevésbé veszélyes, mint a többi. Na de először inkább azt nézzük meg, melyiket NEM szabad SOHA a kutyus tálkájába tenni!
Általánosságban elmondható, hogy semmilyen főtt/sült csont nem adható sem kutyusoknak, sem cicáknak. A csont állaga hőkezelés hatására annyira megváltozik, hogy teljesen másképp viselkedik, mint nyers formában, törés közben sokkal keményebb, élesebb szilánkok keletkeznek, ez pedig hatalmas veszélyt jelent.
Mindenképp maradj tehát a nyers csontoknál, a szárnyasokat azonban felejtsd el! A csirkéknek, libáknak, kacsáknak viszonylag vékony, üreges csontjaik vannak, ami nem apró, tompa darabkákra, hanem hosszúkás, éles „szálkákra” törik. Ezek könnyedén okoznak belső sérülést és eltömődést, ne kockáztass!
A szárnyasok közül még a csirke a legkevésbé veszélyes (szúrás-vágás szempontból), nyersen ugyanis igen puhák a csontjai, de a bélelzáródás kockázata ennél a típusnál is magas.
A sertés és a vaddisznó szintén kerülendő, ugyanis hőkezelés mellett szilánkosra törnek, kezelés nélkül azonban álveszettséget okozhatnak, ami egy halálos, gyógyíthatatlan betegség.
Ne adj kutyádnak teljesen lecsupaszított csontokat se, válassz olyan darabot, amin van még hús! A kis csontokat is kerüld: az a legjobb, ha a kutya fejénél nagyobb darabokat választasz, mivel azokat nem tudja egészben lenyelni az állat.
Ne adj tehát kutyusodnak:
Ha minden ellenjavallatunk ellenére mégis csontot szeretnél kutyusodnak adni, akkor kizárólag nyers darabokkal próbálkozz, azon belül is nagy, egészben lenyelésre alkalmatlan példányokkal! Ezzel valamennyire megelőzheted a fulladást és kisebb eséllyel szembesülhetsz a szilánkra törés problémájával is.
A marha lábszár, lapocka és a bárány lehet jobb választás, ezek ugyanis kisebb darabkákra törnek, ha törnek, és kisebb eséllyel sértik fel a kutyus száját, nyelőcsövét, bélfalát.
Fontos, hogy megbízható helyről szerezd be ezeket a falatokat, lehetőleg egy jó hentestől, hogy biztosan elkerüld a fertőzéseket, otthon pedig hűtve tárold őket! Olyat válassz, amin van húsos rész is, mivel jót tesz a beleknek és a lágyítja a bélsarat is, amivel megelőzheted a bélelzáródást.
Jó lenne továbbá, ha ott lennél kutyusod mellett, amikor csontot eszik. Persze ez a gyakorlatban nem mindig kivitelezhető, de amikor lehet, inkább maradj mellette rágcsálás közben, így láthatod, ha esetleg fuldokolni kezd.
Ne etesd csonttal kedvenced, de ha mégis, akkor így:
Ha néha-néha csonttal is eteted kedvenced, akkor fokozottan figyelned kell bizonyos jelekre, ugyanis ezek a falatkák bármikor – még a legnagyobb körültekintés mellett is – bajt okozhatnak. Irány az állatorvos, ha kutyusod…
Ezekre a jelekre akkor is figyelj, ha nem adsz kutyusodnak csontot, akkor pedig különösen, ha igen, ugyanis akár azonnali műtétre is szükség lehet! Fontos még, hogy ha állatorvoshoz viszed kedvenced és megkérdezi, kapott-e a kutyus csontot, ne tagadd le! Az igazság gyorsabbá teszi a probléma megtalálását, ezzel pedig kedvenced életét is megmentheti – egyébként meg úgy is kiderül.
Azt javasoljuk, ne adj blökidnek semmilyen csontot, de ha mégis megteszed, akkor légy nagyon körültekintő!
